|
Témaindító hozzászólás
|
2013.06.17. 11:02 - |
 |
[26-7] [6-1]
A popsimnak nem esett jól ez a kis kaland. Fájdalmasan simogattam miután Ryan volt olyan kedves és felsegített.Nem tudtam, csupán szolidaritásból ült a földre ő is, de ahogy hallottam megszólalni ezt egy röpke másodperc alatt el is vetettem. Hamar világossá vált, csupán a móka kedvéért , saját szórakoztatására intézte így.
-Nem szép, megvédtem a kockáidat!-morgolódtam mindezt egy elég ironikus 'beszólásnak' szánva, hisz jó magam is elismertem; ezt igen bénán sikerült végrehajtanom.
-Szerintem oda a hátsóm formája, ha idáig nem volt, most már tuti lapos lesz!-keseregtem, persze ezt sem teljesen komolyan gondolva, közben vizsgálgatva az említett testrészemet, kisebb-nagyobb sikerrel. Kicsit félre is álltam tőlük, hogy sebeimet egy ideig nyaldoshassam még, s hogyha beszélgetnének én ne zavarjam a hátsó fertájommal őket. |
-Hmm..-tűnödtem el.-Gratu Elle.Ügyes vagy.-Segítettem nekik fel állni majd témát váltottam.-Na és amúgy...-kezdtem el a mondandómat.-Van már tanárotok?-vigyorodtam el rájuk. |
 Éppen nyújtottam volna a kezemet, amikor féktelen röhögés tört ki belőlem és seggreesve tovább fetrengtem a földön.
- Istenem, nemár, hogy lehettek ennyire szerencsétlenek?! - vigyorogtam, majd felálltam és felsegítettem Ellet. Végre viszonoztam a kézfogást, majd bemutatkoztam. Nem kárörvendésből nevettem ki Daniellet, jó néhány vállba öklözést kaptam már a nővéremtől, amikor őt is kiröhögtem a szerencsétlenségéért. Egyszerűen ilyen vagyok. (:D) |
Mosolyogva hallgattam Loryt. Szívesen válaszoltam volna, folytattam volna a társalgástde inkább figyeltem ahogy az ő tempójában már rögtön le is támadja a mögöttem álló srácot bemutatkozásával. Hogy ne rajtam kelljen átnyúlnia, tettem egy lépést hátra, így véletlenül megbotolva lábában. Ez a kis szerencsétlenség annyit eredményezett, hogy egy sikkantást hallatva szépen dőlni kezdtem. |
-Hátna..most erre mitmondjak?-vigyorodtam el Ellére.-Ja és Ryan.Üdv a csapatban.Főnök asszonyt meg nem köszöntöm mert úgy is tudja milyen vagyok.-vetettem rá egy pillantást.Majd kezet nyújtottam Ryannak. |
Magam elé bambulva hallgattam a szokásos lányos visítást, amit igazán megszoktam már a nővérem révén. |
Éreztem a kellemetlen súrlódást kettejük között.Időközben azt hiszem az Oliver névre hallgató elhúzta a csíkot, mire én csak biccentettem egyet felé, majd visszatértem a többiekhez. Ryan? Igen, asszem' az ő iménti szavai, már kissé durvább érccel hárították az előbbi lusta jelzőt. Nem tudtam hirtelen mire vélni a mögém sompolygását, s csak egy sanda pillantást vetettem rá, majd Loryra néztem. Mosolyogva borultam keblére, majd újra felvettem a tisztes távolságot.
-Hogy vagy? Fura, hogy te vagy ennek a kócerájnak a feje!-néztem körül nyomatékot adva mondandómnak. |
-ugyan.Csak viccelődöm.-kaptam a fejemet Ryan válaszára.-Hát igen..elég sokat tudok rólad.Amit az aktáitok írnak hát..-vigyorodtam el rá majd a rég nem látott barátnőm felé fordultam.-Jaj Elle,nyugi.Hisz téged ki tudna elfelejteni?-vigyordtam rá majd tágra nyílt karokkal váltam h meg ölelhessem.....-Jó újra látni.-mondtam.
Najó nekem asszem ennyi elég volt.-Ömm...most én megyek.-vontam vállat majd felkaptam a földröl a cuccom és elindultam az ajtó felé.
//Oli el// |
Elvigyorodtam a megjegyzésén, majd felálltam.
- Igazad van, teljesen jól gondolod, ha úgy szűrsz le, mintha lustaság lennék - elvégre ismered a múltam - huncut mosollyal álltam meg a társaság közepén, még mindig zsebredugott kézzel. Nem szeretnék kekeckedni a lánnyal, de úgy tűnik mindenáron ki akarja húzni mindenkinél a gyufát. A szőke lány mögé somfordáltam, akit csak hallásból ismertem, ha jól tudom Danielle a neve. A láthatólag agyontetovált lány eléggé hátramaradott volt szociálisan, ha ilyen kezdőszövegekkel ismerkedett. Hm. |
Talán megsértődtek? Nem tehetek róla, ez nem feltétlenül az a hely ahol ismerkedni volna kedvem. Nem is foglalkoztattak tovább, a másik srác vigyorgását is csak egy pillanatra kaptam el, és így nem igazán tudtam minek betudni, tehát őt sem firtattam többre.
Viszont a következő személyt már annál inkább értékeltem. Már épp kezdtem volna kivágni a hisztit, felkapni a cuccaimat, hogy mi ez a tömeg, de az új alak tulajdonosa Loretta volt.
-Hát már aktákat kell olvasnod, hogy megismerj?-vigyorogtam rá Elles-boldogsággal, hiszen régi barátnőmmel találtam magam szembe. A gépet egy időre leállítottam, hiszen méltóképp akartam a találkozást 'megünnepelni'.
Újra lejátszottam az előbbi mondatait.Végül a fiúk védelmére keltem, és csipkelődésre is kiváló alkalmam nyílt.
- Nem is olyan borzalmasak!-vigyorogtam egy-egy apró pillantással jutalmazva őket, majd visszavándoroltam Lorettához.
-Sőt, biztos vagyok benne hogy az ő pólója alatt helyes kis kockákakat találnék, úgyhogy nem aggathatjuk rá a lusta jelzőt!-böktem a most hozzám közelebb lévő srácra, akit egy pillanat alatt most végig is mértem, hogy mégegyszer biztosítsam magam afelől, nem állítottam butaságot.
|
Nagy szemekkel néztem.-Hát ok.Te tudod.-mondtam majd vállat vontam és vissza mentem a bábúhoz.Nem volt sok kedvem iylenekkel "haverkodni" de a srác naagyon szemet szúrt,hogy alig bírja röhögés nélkül.
Le cammogtam a Kiképző terembe.Ahogy beléptem az ajtón úgyláttam hogy 2-en edzenek egy valaki pedig lustálkodik a zsámolyon.-Hát mi van it kérem szépen?-vigyorodtam el a többiekre.-Loretta Worth.-kacsintottam rájuk.-Hmm..-"mondtam"-Újjoncok...ugye?-vigyorodtam rájuk.-Tudom kik vagytok.Olvastam az aktátokat.Szőkeség Danielle,"Lusstaság" Ryan és ott hátul flegma királyfi Oliver.-vontam vállat és elkezdtem kuncogni. |
Kezem mögé rejtettem azt a vigyort, amit akkor ejtettem mikor meghallottam, milyen nyers módon utasítja el a fiú próbálkozását. Nem akartam beállni edzeni, mivel egy kosárpalánkot sem láttam, ezért úgy döntöttem késő este lejövök, és mikor már senki sem jár erre, edzek egy kicsit. Eddig csendben figyeltem az eseményeket, de nem bírtam elfojtani a röhögésemet mikor megláttam a srác paprikavörös fejét. Kezemmel gyorsan befogtam a számat, majd egy mosollyal levezettem a kitörő nevetést, miközben úgy tettem mintha másfelé figyelnék. |
Egy mosollyal konstaláltam ahogy a kis csapat egyre nagyobb lett. Nem örültem, de nem volt mit tenni. A pasik többsége pedig sosem zavart, illetve csak az ártalmatlanoké, de ők egytől-egyig annak tűntek. Nem akartam túl sok időt fordítani rájuk, hiszen ilyenkor nem voltam az a barátkozós típus, csak akkor szóltam ha kérdeztek, s ez hamarosan meg is történt.
Rápillantottam a hang tulajdonosára és válaszomat még beékeltem a másik srác elé.
- Bocs, de én most a futópaddal közösködöm-vigyorogtam rá, majd még hozzátettem;-Talán később!-ez pont annyit sejtetett amennyit kell, és ha mégsiAncs kedvem, foghatom a kis "talán"-omra is. És ha így lesz, ezt is fogom tenni. Hamarosan beüzemeltem -a bemelegítés után- a masinát, és átadtam magam a jóleső futásnak. Persze fél fülem az esetleges társalgáson hagytam. |
-Üdv.-Köszöntem vissza a lánynak majd nem is firtattam tovább a szót a bábúra koncentráltam.Elkezdett edzeni,bár nem igen volt szüksége rá.Nagyon jó alakja volt és ránénézsre elég erősnek is tünt.Ahogy ezen el gondolkoztam bejött egy srác is.Merengette a szemeit.Olyan volt mint aki éppen farkast lát vagy nemtudom.Olyan vizsgáló tipus úgy vettem észre.5-10 perc után meg álltam és megszólaltam:-Valakinek van kedve egy kis közös edzésre?-vontam vállat majd a falnak dőlve pihentem.Eléggé piros volt az arcom.Jól meghajtottam magam. |
Felfedezőtúra révén bekukkantottam a kiképzőterembe. Páran bennt voltak, ezért zsebredugott kézzel, halkan besurrantam, leültem egy zsámolyra és megkezdtem a szokásos emberkiismerő gyakorlatomat. A fekete hajú srác nagyon erőfitogtatónak tűnt, első látásra megállapítottam, hogy bármit megtenne, csak hogy ő legyen az alfahím. Ezt halkan konstatáltam magamban, majd megláttam a szőkét, aki épp tornagyakorlatokat végzett. Halkan szólt a kondizene a háttérből, a srác néha felnyögött egyet-kettőt, de a kis szőke csendben maradt. Hátradőltem a falnak, majd halkan sóhajtottam egyet. |
Ha másért nem is, legaláb kikapcsolódás céljából szerettem ide lejárni. Általában sikerült eltalálnom azokat az időpontokat, amikor kevesen voltak itt, vagy akár egyáltalán nem, s akkor kifejezetten élveztem az önsanyargates ezen formáját. Nem feltétlenül a kihívóbbik fajtából való, de azért pont eleget láttató sportruci volt rajtam. Leginkább a futást szerettem, így már előre eltervezvén, hogy magányomban azzal kezdek, beléptem. a helyiségbe.
Nagy meglepetésemre, a nagy csend ellenére mégis felfedeztem egy alakot. Épp a babát püfölte egész ügyesen.
-Szia-csiripeltem egy biccentéssel, de nem akartam mélyreható, beszélgetésekbe bonyolódni, úgyhogy csupán csak formaságból tettem ezt. Leraktam apró kis törölközőmet és vizemet majd nekiláttam a saját kis 'edzéstervemnek'. Jobb szerettem ha itt a test beszél a szavak helyett. |
Most nem vágytam másra csak egy kimerítő és hosszú edzésre.Reménykedtem benne,hogy valaki van itt akivel edzhetek...-Na de jó....senki sincs itt.Ez a lusta népség.-ráztam meg a fejemet majd levettem a pólómat és egy száll rövid naciban el kezdtem edzeni.Kezdtem egy kis has izom gyakorlatokkal fel ülés,törzs emelés.Utána lábra is edzettem gugolás és futás...majd amikor kellőképen megdolgoztattam az izmaimat oda mentem a "pofozó" babához és elkezdtem ütni.Aoz képest,hogy fiú vagyok elég hajlékony.Egézen egyenes lábbal rugtam a babát és egyáltalán nem húzódott a lábam.-Huh.Én ilyet is tudok?-csodálkoztam magamon.-Úgy látszik a tánc nem volt hiába.-Gondoltam magamban. |
A dicséretektől mindig pirulni kezdtem, mert általában lebecsültem magam. Most is így volt, mert a sok puffanástól eléggé pocsékul voltam. A nyakamba vettem a törülközőm és ittam még egyet az üvegemből, már annyira megszoktam az ízét, nem volt furcsa egyáltalán.
- Az edzőm? - kerekedett a szemem, miközben döbbenettől túlfűtött hangon megszólaltam. A vezető lesz az edzőm? - Rendben. Köszönöm! - mosolyodtam el, bájosan. Már alig vártam, hogy reggel ismét gyakoroljak, nem hiába imádtam én ennyire a sportot.
- Akkor holnap reggel. - mondtam, miután lerakat a telefonját, én pedig összekaptam a cuccom és a vállamra vettem. Loretta után én is nem sokkal távoztam.
LEZÁRT KÖR! |
Nagyon ügyesen védekezett a lány.Valahogy látszott rajta,hogy védekezésben jobb mint támadásban.-Gratulálok.Látom sportos lány vagy.Jó alakod van és a technikád sem rossz.Holnap reggel 6:30-kor találjozunk itt.-mondtam.-Mától én vagyok az edződ.-kacsintottam rá.-Köszönöm ezt a valamit.Mi is ez?-vágtam érthetetlen fejet majd elvigyorodtam.~Csörr~Csörr~ Csörrent fel a telefonom.-Ne haragudj,de ezt fel kell vennem Anna az.-mondtam majd elébb lépkedtem és felvettem.-Ó...hogy most?Már is?...jójó...nyugalom 5 perc és ottvagyok.Szia-mondtam majd letettem a telefont.-Ne haragudj,de nekem mennem kell.Meg beszélésünk van teljesen elfeledkeztem róla.Ne felejsd holnap 6:30-kor itt.-kacsintottam rá majd a fal mellől felvettem a cuccom és elrobogtam.
/Lory el./ |
A rúgást folyamatosan próbáltam védeni, viszont a végeredmény az lett, hogy hátra huppantam, de nem hagytam magam, rögtön hátra bukfencből felálltam és már is ismét álltam.
- Csak keményen! - bólogattam, mert igazából az a jó edzés. Könnyű edzés nem edzés! mondta mindig az edzőm. Hirtelen nem tudtam mihez kezdjek, mert még senkire sem támadtam rá. Volt már edzésem, de azon csak a védelmet gyakoroltam. Így mikor körbe körbe mentem, megpróbálkoztam egy rúgással, majd két ütéssel, de elég bizonytalanok voltak a mozdulataim.
Miután végeztünk, valahogy ismét elestem, de még azt is el tudtam volna képzelni, hogy a saját lábamba bukok fel. Ügyetlennek éreztem magam, de ez nem is csoda, hiszen így sosem edzettem még, de azt éreztem, hogy a jobb térdem és a fenekem holnapra belilul.
Felálltam, majd ismét felvettem az alap állást. A hajam már kusza volt, de nem törődtem vele, imádtam a sportot, a mozgást, és nagyon érdekesnek tűnt a dolog.
- Hajrá! - intettem, hogy jöhet, már egy kicsit szaporábban vettem a levegőt, a vérem pedig pezsgett. Koncentráltam, és mindent bele adtam, de valóban... kezdő voltam. A közelharcot tanulnom kell, viszont a fegyverekkel nincs bajom. Igaz, azt csak végső esetben tudom használni. Megvédeni meg tudom magam közel harcban, de támadni nem. Lehet, hogy bennem van, hogy nem akarok senkinek sem ártani.
Miután kellően kifárasztottuk magunkat, az eredményt néztem, nem kis mértékben sajogtam sok helyen.
- Köszönöm! - mosolyogtam Lorettara, mert valóban, érdemes volt ezért bejönnöm. Szaporán vettem a levegőt, de azért a támadások nagy részét ki tudtam védeni, viszont támadni alig ha tudok. Az italomért nyúltam, de volt még egy üvegem, amit a vezetőnek dobtam. - Egézségedre! - mondtam két lihegés közben. A folyadék, ami benne volt, víz, csipet ső és méz keveréke. Kiváló, mert tápanyagban gazdag, viszont nem hízlal. A talajtornás éveim alatt ezt ittam mindig, mert egézséges és hasznos egyben. |
[26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
