|
Témaindító hozzászólás
|
2013.06.17. 11:02 - |
 |
[18-1]
- Ki gondolta volna? - sóhajtottam, aztán integettem. - Szia, majd találkozunk.
Miután az iroda kiürült, a gondolataimmal maradtam édeskettesben. Hogyan oldjuk ezt meg? Jó, ha nyerünk, nem lesz konkurencia, de ha veszítünk, akkor mi nem leszünk konkurencia. A Klatsh napról napra erősebb és ütősebb lesz, ami nem kis kihívást jelent.
Ám ismerve minden újoncot, és persze Loryt, tudom, hogy ezen felülkerekedhetünk. Végül felpattantam a székből, felhúztam a fekete blézeremet, felkaptam a vállamra a táskámat, majd összeszedtem a maradék papírjaim, a mobilom és a kulcsaim, majd bezártam magam után, és indultam az aznapi küldetésemre, az NYT szerkesztőségéhez.
/Anna el/
*LEZÁRT KÖR* |
Egy kicsit elbambultam.Majd arra kaptam fel a fejemet,hogy valaki a kezét nyújtja...--öm..izé...Viszlát.-túrtam bele a hajambaí majd megráztam és Lajlanak is oda nyújtottam.Majd ahogy kiléptek az ajtón felsóhalytottam.-Huh...nem tudtam,hogy ezt akarják...-nevettem fel.-De nekem most mennem kell.-vontam vállat.-Szia Anna.Majd csörögj ha van valami.-vigyorotam rá.
//Lory. El// |
Az órára tekintettem amit Lajla nem nagyon figyelt.-Ömm...bocs nem akarok megzavarni semmit...de Lajla fél 4 van....és tudod mit jelent ez?....-mondta kicsit "titokzatosan" majd emgrátzta a fejét és fel állt.Kezet nyújtott Lorettának és Anna-nak és el indult az ajtó fel.-Viszlát.-fordúlt hátra és akcsintott...
//Jef. el// |
Bólogattam. Anna nézetei tetszettek, ez a Lory viszont idegesített. Túl nagy volt az arca. De méltó ellenfeleknek tűntem, hát felálltam, és csak reméltem, hogy Jefrie is követ.
Kezet nyújtottam először Annának, utána pedig Lory volt soron.
- Örülök, hogy megegyeztünk - mosolyogtam, mert most már valóban volt rá okom.
/Lajla el/ |
Lory magabiztos volt, de én nem. Ő még csak húsz éves, megy a maga feje után, és nem is sejti, hogy ez nem csupán játék. Ha veszítünk, akkor mindent elveszítünk, és a társaink hoppon maradnak, mit kezdenének egy használhatatlan szakmával? Részemről nem volt egészen oké a dolog, de látva Lajla arcát, és Lory magabiztosságát, végül mégis belementem.
- Hát jó. Nem bánom. De Lory ötletét szerintem vessük el... nem szeretem az értelmetlen megaláztatásokat.
Emberség - ennyit tanulhattam a családomtól, és most is így gondolom.
Az utolsó, keserű gondolatom az volt, vajon mikor kerülök én oda, hogy családom legyen...
|
-Kihívásra mindig nyitottak vagyunk.-vágtam flegma képet.-Rendben benne vagyunk.Vagy is...-tekintettem Anna-ra-Te is benne vagy?-vágtam kihívásra kész fejet. Össze húzott szemöldökkel és önelégül vigyorral.-Részemröl csak akkor...ha....a vesztes "csapat" vezetői takarítók lesznek a győztes "csapatnál".-Tettem magasabbra a mércét,hisz már biztos volt,hogy mi nyerünk....Mivel vannak 2-en 3-an tanítványok.Nekünk meg eléggé elkezdett virágozni az ügynökség. |
- Kihívás. Nem ajánlat - engem is meglepett, milyen szilárdan csengett a hangom, ahogy megvétóztam Annuska állítását. talán csodálkozást láttam rajtuk, vagy csak képzeltem?
- Verseny. Ismertek ilyesmit. Ki a jobb, ki az erősebb? A verseny kábé 10 hónap múlva lezárul, addig meglátjuk, melyikünk ügynöksége képez ki több és fejlettebb kémet, ki tud többet az alapkategóriákban, és a végén a vesztes... - hatásszünetet tartottam, hogy kiélvezhessem a reakciókat, majd folytattam - ...lehúzza a rolót, és bezárja a kócerájt. Csak egy Ügynökség maradhat.
Jefrie bólogatott mellettem, én szilárdan figyeltem tovább, mosolyra még nem volt okom.
Vajon hogy döntenek? |
-Jójó,rendben.De én még mindig nyugodt vagyok.-vontam vállat miközben Anna-ra tekintettem majd Jefriere.Látszott rajta,az önelégült ség és a lenézés.-Na igen és mit szeretnétek?-fordultam be feléjük és a kezemet össze kulcsoltam.
-Háát...kezdett bele Jefrie majd Lajla egyböl rávágta,hogy.... |
Lajla felhúzta a szemöldökét, de mindketten készségesen helyet foglaltak, én pedig megpróbáltam kicsit fegyelmezni a társamat.
- Lory... csillapodj - sziszegtem neki.
Jefrie durván fenn hordta az orrát. Úgy nézett rám, mint aki a csontjaimig belát, lesi minden gondolatomat, és ennek tetejében még felsőbbrendűnek is érzi magát.
Egy pillanatra nekem is jöttek volna a nyelvemre keményebb szavak, de tudtam, hogy ha szövetséget ajánlanak, vagy legalább emberséges és megfelelő üzletet, akkor nem szúrhatjuk el a viselkedésünkkel.
Így hát szendén a férfira mosolyogtam, hátradőltem a székben, megvontam a vállam, és feltettem a kérdést.
- Nos? Mi az ajánlat? |
Forgattam meg a szemem.-Na miért kell beszélnetek velünk?-vontam meg a vállam-Sok dolgunk van még úgyhogy haladjunk.-Mutattam két székre az asztal másik végén,majd vártam hogy bele kezdjenek a szövegelésbe... |
Nevetnem kellett, ahogy Lory fintorgott, amiközben Lajláról beszélt. Már épp válaszolni készültem, amikor egyszer csak becsörtettek az irodába, Jefrie önelégült, Lajla kicsivel visszafogodtabb arccal.
Loryra sandítottam, mert kíváncsi voltam az arckifejezésére, hogy összehasonlítsam az én meglepett vonásaimmal.
|
-Még meglátom.Lehet Oliver lessz a "szerencsés"-nevettem fel.-Hát igen...ide érhetnének már.-ráztam emg a fejemet.-Láttad Lajla-t?Mint egy barbi baba...olya kis sovány. vagy 20-cm-s magassarkúkban jár platina szőke haj....rossz rá nézni.Na és Jefri...-böktem ki az utolsó szót amikor betipegtek az ajtón. |
Bólogattam. Amikor Jennát felvettük, már látszott rajta, hogy nagyon elszánt.
- Ryan? - húztam fel a szemöldökömet. - Sok szerencsét kívánok hozzá, ha esetleg elvállalod...
Az órámra pillantottam. Jefrie és Lajla bizonyára ideér hamarosan, és én már nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi is az a fontos dolog, amit meg kell beszélnünk. |
-Igen edzeni voltam.-kezdtem bólogatni.-Ööö...nem egyedül.Bár egyedül is ment volna.Amúgy egy újoncal edzettem,és felvettem tanítványomnak.Igéretesnek tűnik.-mondtam majd nagyot sóhajtottam.-Amúgy toborozni kéne a tanítányunkat....nekem Jenna és még egy fiú lessz szerintem.Szerintem Ryan.Rossz...mindegy.-mondtam majd megráztam a fejemet. |
- Mi..? - kaptam oda a fejem, ahol Lory ült, de olyan hirtelen tört be, hogy szinte nem is volt időm felfogni, hogy megérkezett. Csak zavartan mosolyogtam vissza rá.
- Bocsi, csak egy kicsit... elkalandoztam. Szóval... a Klatsh - sóhajtottam - nem vagyok biztos benne, hogy komolyan gondolták ezt a "beszélgetős" dolgot. És őket csak fél órával kásőbbre hívtuk, ha emlékszel, úgy hogy nekik még van egy kis idejük ideérni.
Mire közöltem vele a tényállásokat, el is feledkeztem az imént gondoltakról, és aztán eszembe jutott, hogy mivel kezdte a mondandóját alig egy perccel ezelőtt.
- Edzeni? Egyedül így lefárasztottad magad? - vigyorogtam, holott semmi nyomós okom nem volt rá.
|
Szinte futva berontottam az irodánkba.-Bocsi a késésééééért.-Lihegtem.-Csak edzeni voltam.-Lihegtem tovább.-Na meg érkeztek már a Klatsh ügynökség vezetői?Milyen ügynökség?Miket beszélek?Meg érkezett már Jefrie és Lajla?Nem tudom mit akarhatnak,de nekem semmi kedvem vincs a h*lyeségeikhez.-ráztam meg a fejemet.-Ők is késnek?Na ezt ne.-huppantam le az Anna mellett lévő székre.-Hééj,figyelsz te rám?-kezdtem el rázni a kezemet a szemei előtt.-Föld hívja Annat-próbáltam elviccelni a dolgot. |
Idegesen ráztam a lábaimat. Sosem kételkedtem Lorettában és a szándékaiban, de utáltam, ha késik. Olyankor mindig eszembe jutott, hogy amilyen fiatal, szívesebben folytatná máshol az életét, egy nyugodtabb, vagy fiatalosabb helyen, nem pedig kiképzett, vagy kiképzésre váró kémek között.
Amíg az érkezésére vártam, megint eszembe jutottak a régi emlékek és a nővérem, Ewa. Nagyon régen láttam már... még a kislányával is csak egyszer találkoztam, pedig már legalább három éves. Eszembe jutott hirtelen Robert is... de az már nagyon régen volt. Már rég el kellett volna felejtenem... |
[18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
